Sándor transzvesztita a póni.

Sándor transzvesztita a póni mint minden 2. nap a szivárványon ugrándozott a legjobb barátnőjével Tilitilivel.
-Tilitili. Szerinted milyen érzés lehet zuhanni?- Kérdezte a fejét vakargató transzvesztit
a.
-Nem tudom! De ugye nem akarod kipróbálni?- Húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. De! De, tudom! Ki akarom próbálni!- Állt a szivárvány széléhez.
-Most így belegondolva... Én is szívesen kipróbálnám! De nem tudjuk hogy mi vár bennünket oda lent. Mi van ha meghalunk?- Kezdett aggódni Tilitili.
-Igazad van. Nem szabad leugranunk.- Hajtotta le a fejét a szegény nemi zavaros póni.
Sándor és Tilitili kissé búskomoran elindultak haza. Az úton találkoztak egy virággal aki megmondta neki ha követik a hupilila utat akkor valami csodás helyre jutnak.
A két póni nagyon megörült hiszen nagyon kíváncsiak lettek. A lila út végén egy nagy szék várta őket.
-Üljetek rááááám- Mondta cuki nyif-nyaf hangon
Mindketten ráültek a székre mikor valami rezgést éreztek. A rezgés egyre jobban kezdett erősödni mikor rájöttek hogy ez nem sima rezgés. Ez áram. A két póni rögtön leugrott a székről mert nem bírták elviselni hogy a sörényük égnek áll. A két drágaszág vissza felé kezdett futni a hupilila úton amíg el nem értek ahhoz az úthoz ahol a virággal beszélgettek. A virág ugyan már nem volt ott de a nyomát ott hagyta, Egy szép nagy adag HUMUSZT!
-Júúúúújsziiiii!!! Én szeretem a humuszt!- Kezdett ugrálni Tilitili.
-Meg ne edd! Ez míííírgezőőő!- Ütötte le Sándorka.
A két pónika haza ért végül. mikor beértem a lakásukba nem találták ott a szüleiket. helyette csak egy nagy papírt találtak amire az volt írva hogy: "MÉG NINCS VÉGE! A VIRÁG MINDENHOL MEGTALÁL!"