Szőrős Talpú Mária.
Volt Mária. VOLT! Mert már meghalt...
Elmesélem nektek Mária történetét.
Egy szép balta esős napon Máriának kedve támadt Justin Bieber koncertre menni. Mária el is indult Légvárországból Omdurmánba a koncertre. Sajnos nem volt sima az út mivel megtámadta útközben egy kacsa aki kiette a szemét. 927439.8 nap múlva oda ért kitűzött célpontjára Omdurmánra. De sajnos most lerohanta néhány afrikai fekete ember és egy kicsit megsütötték. Máriának sikerült kiszabadulnia és végre eljutott a Justin Bieber koncertre. Mária hallgatta ahogy Justin énekel és egyszer csak azt vette észre h valami csikizi a talpát. lenézett a talpára óvatosan és mit látott? Justin Hangjától kinőtt a szőr a talpán.
~Hülye Sztorik Tömkelege~
2014. május 25., vasárnap
Sándor transzvesztita a póni.
Sándor transzvesztita a póni mint minden 2. nap a szivárványon ugrándozott a legjobb barátnőjével Tilitilivel.
-Tilitili. Szerinted milyen érzés lehet zuhanni?- Kérdezte a fejét vakargató transzvesztit
a.
-Nem tudom! De ugye nem akarod kipróbálni?- Húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. De! De, tudom! Ki akarom próbálni!- Állt a szivárvány széléhez.
-Most így belegondolva... Én is szívesen kipróbálnám! De nem tudjuk hogy mi vár bennünket oda lent. Mi van ha meghalunk?- Kezdett aggódni Tilitili.
-Igazad van. Nem szabad leugranunk.- Hajtotta le a fejét a szegény nemi zavaros póni.
Sándor és Tilitili kissé búskomoran elindultak haza. Az úton találkoztak egy virággal aki megmondta neki ha követik a hupilila utat akkor valami csodás helyre jutnak.
A két póni nagyon megörült hiszen nagyon kíváncsiak lettek. A lila út végén egy nagy szék várta őket.
-Üljetek rááááám- Mondta cuki nyif-nyaf hangon
Mindketten ráültek a székre mikor valami rezgést éreztek. A rezgés egyre jobban kezdett erősödni mikor rájöttek hogy ez nem sima rezgés. Ez áram. A két póni rögtön leugrott a székről mert nem bírták elviselni hogy a sörényük égnek áll. A két drágaszág vissza felé kezdett futni a hupilila úton amíg el nem értek ahhoz az úthoz ahol a virággal beszélgettek. A virág ugyan már nem volt ott de a nyomát ott hagyta, Egy szép nagy adag HUMUSZT!
-Júúúúújsziiiii!!! Én szeretem a humuszt!- Kezdett ugrálni Tilitili.
-Meg ne edd! Ez míííírgezőőő!- Ütötte le Sándorka.
A két pónika haza ért végül. mikor beértem a lakásukba nem találták ott a szüleiket. helyette csak egy nagy papírt találtak amire az volt írva hogy: "MÉG NINCS VÉGE! A VIRÁG MINDENHOL MEGTALÁL!"
Sándor transzvesztita a póni mint minden 2. nap a szivárványon ugrándozott a legjobb barátnőjével Tilitilivel.
-Tilitili. Szerinted milyen érzés lehet zuhanni?- Kérdezte a fejét vakargató transzvesztit
a.
-Nem tudom! De ugye nem akarod kipróbálni?- Húzta fel a szemöldökét.
-Nem is tudom. De! De, tudom! Ki akarom próbálni!- Állt a szivárvány széléhez.
-Most így belegondolva... Én is szívesen kipróbálnám! De nem tudjuk hogy mi vár bennünket oda lent. Mi van ha meghalunk?- Kezdett aggódni Tilitili.
-Igazad van. Nem szabad leugranunk.- Hajtotta le a fejét a szegény nemi zavaros póni.
Sándor és Tilitili kissé búskomoran elindultak haza. Az úton találkoztak egy virággal aki megmondta neki ha követik a hupilila utat akkor valami csodás helyre jutnak.
A két póni nagyon megörült hiszen nagyon kíváncsiak lettek. A lila út végén egy nagy szék várta őket.
-Üljetek rááááám- Mondta cuki nyif-nyaf hangon
Mindketten ráültek a székre mikor valami rezgést éreztek. A rezgés egyre jobban kezdett erősödni mikor rájöttek hogy ez nem sima rezgés. Ez áram. A két póni rögtön leugrott a székről mert nem bírták elviselni hogy a sörényük égnek áll. A két drágaszág vissza felé kezdett futni a hupilila úton amíg el nem értek ahhoz az úthoz ahol a virággal beszélgettek. A virág ugyan már nem volt ott de a nyomát ott hagyta, Egy szép nagy adag HUMUSZT!
-Júúúúújsziiiii!!! Én szeretem a humuszt!- Kezdett ugrálni Tilitili.
-Meg ne edd! Ez míííírgezőőő!- Ütötte le Sándorka.
A két pónika haza ért végül. mikor beértem a lakásukba nem találták ott a szüleiket. helyette csak egy nagy papírt találtak amire az volt írva hogy: "MÉG NINCS VÉGE! A VIRÁG MINDENHOL MEGTALÁL!"
2014. március 28., péntek
Oposszum.
A tegnapi világban élt egy oposszum akinek nagyon hullott a szőre.
Szegény oposszum szinte már kopasz lett mikor jött az ötlet hogy készítsen belőle takarót. Az oposszum 3 napon keresztül csinálta a takarót míg végül készen lett. Este elaludt a takaróval de mikor felkelt minden csupa víz volt. Mint kiderült a takaró túl meleg volt ezért rögtön eladta mókus papának. Mókus papa is az éjszaka lefeküdt aludni a pihe-puha takaróval de a takarót titokban az a dög oposszum elátkozta ezért mókus papát meg akarta fojtani a szőőőőőőr tenger.
-Óóóóó, igen? Így akarsz játszani? Velem nem packázol te túlméretezett kancsal patkány!- Durvult be mókus papa.
A bevadult öreg mókus papa elindult keresni a békát. Mikor talált egyet rögtön ráugrott és kiszedte az agyát amit később oposszum ajtaja elé fog rakni.
Másnap el is megy az oposszum házához és ott hagyja a béka agyat. Mikor szegény állat kilép az ajtón rögtön bele is lép az agyba. Persze mókus bácsi mellékelt egy kis cédulát is az ajándék mellé.
"MÉG NINCS VÉGE!"
Szegény oposszum rögtön berohant a házba és bezárta az ajtókat és ablakokat örökre. Mókus papa ugyan párszor próbált betörni hozzá de nem sikerült neki mivel acéllal is elszigetelte az ablakokat.
Onnantól kezdve az oposszumot nem látta senki.
A tegnapi világban élt egy oposszum akinek nagyon hullott a szőre.
Szegény oposszum szinte már kopasz lett mikor jött az ötlet hogy készítsen belőle takarót. Az oposszum 3 napon keresztül csinálta a takarót míg végül készen lett. Este elaludt a takaróval de mikor felkelt minden csupa víz volt. Mint kiderült a takaró túl meleg volt ezért rögtön eladta mókus papának. Mókus papa is az éjszaka lefeküdt aludni a pihe-puha takaróval de a takarót titokban az a dög oposszum elátkozta ezért mókus papát meg akarta fojtani a szőőőőőőr tenger.
-Óóóóó, igen? Így akarsz játszani? Velem nem packázol te túlméretezett kancsal patkány!- Durvult be mókus papa.
A bevadult öreg mókus papa elindult keresni a békát. Mikor talált egyet rögtön ráugrott és kiszedte az agyát amit később oposszum ajtaja elé fog rakni.
Másnap el is megy az oposszum házához és ott hagyja a béka agyat. Mikor szegény állat kilép az ajtón rögtön bele is lép az agyba. Persze mókus bácsi mellékelt egy kis cédulát is az ajándék mellé.
"MÉG NINCS VÉGE!"
Szegény oposszum rögtön berohant a házba és bezárta az ajtókat és ablakokat örökre. Mókus papa ugyan párszor próbált betörni hozzá de nem sikerült neki mivel acéllal is elszigetelte az ablakokat.
Onnantól kezdve az oposszumot nem látta senki.
Gábor a szőrős állat.
Egyszer a senki földjén élt Gábor. Nem volt valami híres ember. Mindenki kerülte és utálta. Hogy, miért? Egyszerű! Olyan szőrős volt mint egy gorilla. Egy nap Gábor este elment sétálni a közeli erdőbe. Már nagyon sötét volt tehát szegény szerencsétlen teljesen eltévedt. Ugyan ordibált ő teli torokból hogy:
-SEGÍÍÍÍTSÉÉÉÉG!!!!!VAN ITT VALAKIII???-
-SEGÍÍÍÍTSÉÉÉÉG!!!!!VAN ITT VALAKIII???-
De senki nem hallotta. Bárhová nézett mindenhol fákat látott. Néhány perc múlva azonban meghallott valami neszt. Rögtön elindult az irányába. Mikor a hang megszűnt megpillantott valami fényes tárgyat. Oda ment, felvette és megnézte. Mikor újra körbenézett minden rózsaszín lett.
-Gáááááboooor! Én segííííítek nekeeed! Kivezetlek az erdőbőőőőől! Csak kövess engeeem!- Suttogta neki egy varázslatos női hang.
Simogató és csilingelő hangját transzba esve, karikázó szemmel követte addig amíg el nem ért egy bokor mellé. A bokorból hirtelen kiugrott valami szörny ami minden egyes szőrszálat kitépett Gáborból. Mint kiderült Gábor szőrszálai nagyon ragaszkodóak tehát némi bőr is lekerült az emberről ezért elvérzett és meghalt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)